“Egy Szentély, két nap, tíz banda”.

Egy bemutatkozó buli, ahová ha lejössz, nem számít milyen zenéért rajongsz, hallani fogsz kedvedre valót. Nekünk, itt bent, a zene nem valami úri hóbort. Annál sokkal, de sokkal több.

Erre tessék!

2012 egy eszméletlenül jó év volt a Szentély számára. Nem csak a zenekarok tudtak nyugodt körülmények között dolgozni, hanem gyarapodtunk is, mert, nulla promócióval, de mégis egyre többen hallanak rólunk és döntenek úgy, hogy csatlakoznak hozzánk. Köszönhető ez többek között annak a nyilvános hangszerbemutatónak is, amit szeptemberben tartottunk. A Szentély soha nem a középszerűségről fog szólni. Azt meghagyom másoknak.Ami nem volt titok előttem, az az, hogy nem kevés rejtőzködő, profi van a városban, akik szép lassan, de kezdenek ránk találni. A benti bandák közül, ebben az évben számos olyan banda akadt, aki akár csak egy számot vagy egy komplett albumot rögzített. Egyre hangosabbak vagyunk és egyre büszkébbek arra, amit elértünk. Ezt viszont senki tévessze össze a beképzeltséggel vagy az önhittséggel. Nem, ez nem az.

Senkinek nem mondok újat azzal, hogy egy milliméter fejlődéshez egy kilométer idő, munka és pénz szükséges. Néha még annál is több, de az a hihetetlen, hogy egy idő után ez az egész fut magától. A zenekarok, itt bent tudják, hogy a Szentélyben az az átverés, hogy nincs átverés. Csak zene. Ez év áprilisától már három teremben, 18 zenekarral. Fejlődünk és nincs megállás, mert nincs annál erősebb motiváció, mint amikor látom, hogy fülig érő vigyorral riffel mindenki idebent. A stílus csak másodlagos. Mit érdekel engem, hogy jazz, r’n'b vagy metalcore? Zúzda van? Akkor meg mit számít a stílus?

Hatalmas felelősség egy ilyen picike közösséget vezetni. Még nagyobb, ha nyilvánosság elé állni. A hangszerbemutató csak az előétel volt. A főfogás márciusban jön.